
Makrobiotikus táplákozás
Makrobiotikus táplákozás
Egész életemben sokat mozogtam, sokat voltam levegőn, sok saját biozöldséget és biogyümölcsöt ettem, saját tyúkjaimtól biotájást fogyasztottam, mégsem voltam egészen jól. Puffadással, némi túlsúllyal, hangulatingadozásokkal és nagyon zavaró bőrproblémákkal küzdöttem, amik szégyenérzést keltettek.
Természetgyógyászként a saját gyógyulásom ütjait keresve ismerkedtem meg a lyukasbél-szindróma, az AIP protokoll és az ötelemes étkezés fogalmával. Shiatsu-gyógyászként a gyógyítás részeként tanultam a makrobiotikus étkezést. Az igazi változást az életemben a makrobioka útjára való lépés jelentette.
Mi az a makrobiotika?
A makrobiotika görög eredetű szó, jelentése: "hosszú élet művészete". Bár a modern makrobiotikus étrend a 20. században vált ismertté világszerte, gyökerei az ókori keleti filozófiákig, különösen a kínai jin–jang elméletig és a zen buddhista étkezési hagyományokig nyúlnak vissza.
A modern makrobiotika megalkotója George Ohsawa (eredeti nevén: Nyoichi Sakurazawa), egy japán gondolkodó és természetgyógyász volt, aki az 1920-as években dolgozta ki a rendszer alapelveit. Saját súlyos betegségeiből gyógyult fel a táplálkozás radikális átalakításával, és tapasztalatait egy olyan étrendbe és életfilozófiába sűrítette, amely a test és a lélek egyensúlyát segíti elő.
Ohsawa szerint az egészség alapja:
-
az ételek energetikai minősége (jin és jang),
-
az egyszerűség, mértékletesség,
-
és a természettel való összhangban élés.
A makrobiotika a második világháború után került át Európába és Észak-Amerikába. Tanítványai közül Michio Kushi lett a legismertebb, aki az 1960-as évektől kezdve népszerűsítette a makrobiotikus étrendet Nyugaton, és megalapította a híres Kushi Institute-ot is.
A makrobiotika ma már nemcsak étrendként, hanem életmódként és szemléletként is él tovább – amely az egyensúlyra, tudatosságra és természetes megoldásokra épül.
Kushi étrendjének az alapelvei:
1. Teljes értékű, természetes ételek
Az étkezés középpontjában a minimálisan feldolgozott, szezonális, helyi alapanyagok állnak.
2. Jin–jang egyensúly
Az ételek kiválasztása a jin (lazító, hűtő) és jang (összehúzó, melegítő) energiák egyensúlyán alapul. Cél, hogy a test ne boruljon ki egyik irányba sem.
3. Egyszerűség és mértékletesség
Kerüli a túlzott fűszereket, adalékanyagokat, cukrot, és hangsúlyozza az arányosságot minden étkezésben.